Malackától részben plagizálva „kisméretű élőlény volnék”, így figyelemmel arra is, hogy tipikusan családi egyterűnk relatíve magasabb építésű, apai tekintély csorbítására alkalmas tragikomikus jelenetek álltak elő, amikor a kerékpárt a tetőcsomagtartóra próbáltam felhelyezni. Mindaddig, amíg nem kaptam felajánlást a kipróbálásra, nem éreztem barátnak a vonóhorgos bicajtartót. A vonóhorogra önmagában, az oda szerelt tartóval együtt meg végképp az ergonómia zsákutcájaként tekintettem, amit a nem elég trendi kempingezők használnak. Aztán a használat alatt rájöttem, hogy ezek a „kempingezők” logikus fogyasztók: a vonóhorog önmagában egy elképesztő hasznos védőbástya, jelentősen növelve a biztonságot és biztonságérzetet, hogy mi történik, ha például az autópályán belénk rohannak összesen hét évnyi gyerekkel a hátsó ülésen. Vezetés közben meg azt is könnyen beláttam, hogy a vonóhorgos bicajszállítóval az autó stabilabb, kevésbé érzem magamat gólyalábakon egyensúlyozó sofőrnek, főleg egy erőteljesebb szélben. Mindamellett a kipróbált Uebler bivalyerős konstrukció volt, kb. ami az atomvillanást is túléli. Kényelmesebben és biztonságosabban autózni pedig apaként elég komoly szemponttá nőtte ki magát. Kifejezetten trendivé.
Dr Olasz Balázs ügyvéd, Olasz Balázs ügyvédi iroda
